Európa egységének gondolatát már sokan megfogalmazták a történelem folyamán. Talán az egyik legismertebb ilyen gondolat Winston Churchill nevéhez fűződik, aki 1946-ban felvetette az Európai Egyesült Államok létrehozásának gondolatát. Az alapgondolata az volt, hogy Európa polgárai fordítsanak hátat a múlt szörnyűségeinek, ne ez határozza meg a jövőjüket. A jövőt ne a gyűlölet és a bosszú alakítsa. Hitt az összefogásban, hogy csak így lehet képes felvenni Európa a versenyt a többi országgal. Az igazság, könyörületesség és szabadság, aminek meg kell határoznia az új európai családot. Még nem sikerült elérnie ezt a célt az Európai Uniónak, de szépen lassan közeledik felé. Az egyik legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a nemzetek nagyon nehezen mondanak le önként bármilyen jogukról, ami csökkentené az önrendelkezésüket. Szuverenitásukból nem akarnak semmit sem feladni. A politikusok ráadásul hajlamosak az európai egységet felhasználni ütőkártyaként, ha bármilyen belső gond adódik. „Brüsszel az új Moszkva stb.” Külső vagy belső ellenséget mindig könnyű találni és velük magyarázni a saját maguk által okozott problémákat.
Vizsgáljuk meg, ha feladnánk szuverenitásunk nagy részét, és tagjai lennénk annak az Európai Uniónak, ami többé-kevésbé úgy működne szervezetileg, mint az Amerikai Egyesült Államok, akkor miben érintené az egyes országok önrendelkezését. Mi az, amit közvetlen módon már nem gyakorolhatnának többé, és ezek tényleg olyan fontosak e, hogy körömszakadtáig ragaszkodni kelljen hozzá. Természetesen nem lehet pontosan megmondani jelenleg, hogy ez hogyan is nézne ki, a jelenlegi szerződésekből és alapelvekből kiindulva vizsgálom meg a főbb pontokat. Az országokat a továbbiakban államoknak hívom, mint az USA-ban.
- Pénzügy:
Két fő része van, a monetáris és a fiskális politika.
-A monetáris politika már az Unió nagy részén megvalósult, fizetőeszközként az eurót használják. Előnye, hogy aki benne van, azt az euró védi attól, hogy a saját nemzeti valutát igen költséges eszközökkel keljen megvédeni a „hanyatló nyugat” támadásai ellen. Amennyiben létrejönne az Európai Egyesült Államok, többé nem lenne gond, hogy nem tudja egy ország leértékelni valutáját, hogy felpörgesse a gazdaságát az export segítségével, mert már nem országokban gondolkodnának, hanem egy egységes gazdasági övezetben, ahol a fiskális politikát is Brüsszelből irányítják.
-A fiskális politika pedig azt jelenti, hogy az Uniónak közös költségvetése van. Az adók nagy része Brüsszelbe folyik be, és ott is határozzák meg, hogy mire mennyit költenének. Nyílván nem az történne, hogy a befolyt adót egyenletesen osztanák vissza az egész Unióban. Figyelembe kell venni, az egyes államok eltérő fejlettségét, szociális politikáját, amik nem szüntethetők meg vagy alakíthatók át egyik napról a másikra, de idővel a különbségek csökkennének. Különben ugyanolyan feszültségeket eredményezne, mint a Spanyoloknál. A gazdag katalán régió miért fizesse a többiek kiadásait is, amikor jobb lenne az összes pénzt megtartani. A jelenlegi rendszert figyelembe véve, a gazdag országok többsége fizeti meg a szegényebbek felzárkóztatását. Ez egy egységes államban sokkal könnyebben működne. Magyarország, vagy a déli országok példáján jól látszik, mennyivel jobb lenne, ha az adóforintokat/eurókat nem dilettánsok akarnák visszaosztani, akik amúgy is inkább csak a saját zsebüket tömik. Lehet vitatkozni, hogy azok is csak lopnának, de azért látjuk a nyugati példákat. Hasonlítsuk csak össze Merkel és Janukovics házát. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a döntéseket a megfelelő szinten hozzák meg. Nyílván azt, hogy hol mennyi utat vagy iskolát kell építeni vagy felújítani nem Brüsszelből fogják megmondani, ahogy eddig sem tették, hanem ugyanúgy egy helyi hatóság dönti el majd. A hadsereget, belügyet, közalkalmazottakat és szociális kiadásokat Brüsszelből fizetnék. Nem építenénk alagutat síkságon és nem kerülne háromszor annyiba 1 km autópálya, mint a németeknél. Ha minden államra ugyanazok az adószabályok vonatkoznának, sokkal igazságosabb lenne az üzleti életben is a verseny. Gondoljunk csak arra, hogy a lengyeleknél sokkal alacsonyabb az áfa, és már csak ezért is olcsóbban tudják árulni Magyarországon a terméküket, jelentős előnybe kerülve azokkal szemben, akik a magyar szabályok szerint adóznak.
- Külpolitika:
Jelenleg az egyik legfejletlenebb területe az EU-nak a közös külpolitika kérdése. Nagyon nehezen jutnak közös nevezőre az országok a különböző érdekek miatt. Lehetnek ezek nemzetiségi kérdések, vagy gazdaságiak. A jelenlegi ukrán válság jól szemlélteti, hogy mennyire megosztott ebben a tekintetben az EU. Magyarország és pár szomszédunk lapít mint szar a fűben, mert az Oroszoktól vesszük a gáz nagy részét, jelentősebbek a gazdasági kapcsolatok a GDP százalékában mint nyugati szomszédjainknak, és még egy atomerőművet is kapunk majdhogynem ajándékba. Vannak olyan országok, akik nem felejtették el milyen volt a kommunizmusban élni és tisztában vannak vele, hogy erőt kell mutatni, ha nem akarnak a Krím félsziget sorsára jutni, mint Észtország. Mások pedig inkább csak elvi okokból és a saját erejük és tekintélyük fenntartása miatt foglalnak el mérsékelt álláspontot. A jövőbeni Európai Egyesült Államok mozgástere sokkal nagyobb lenne. Gyorsan tudna dönteni ilyen kérdésekben. Nem kéne a gazdasági kapcsolatok romlása miatt annyit aggódnia, mert az az egész tömböt érintené, amit a megfelelő fiskális és monetáris politikával könnyebben tudna kezelni, esetleg elhárítani. Az egységes energiapiac megvédené az oroszoknak jobban kiszolgáltatott államokat. Az árkülönbözetet pedig nem feltétlenül a keleti államok lakóinak kell megfizetni.
- Hadügy:
A jelenlegi EU másik olyan politikája, amiben nem tud egységes álláspontot kialakítani, ez nagyban függ attól, hogy létrejöjjön a közös külpolitika. Egyik ország sem szívesen mond le arról, hogy saját hadsereget tartson fenn. Ez az egyik záloga a szuverenitásának a fenntartásában. De lássuk be, hogy egy Európai Egyesült Államokban egymástól nem kéne védekezni. Nem egy korábbi ország vezetése ülne a bársonyszékben, aki egyesével lerohanná a tagállamokat, mert nincsen saját hadseregük. Mit érne el vele? Létrejönne egy közös gazdasági és politikai egység? Ez a cél, de ezt egy mai ország sem tudná véghezvinni egyedül. Csakis akkor, ha mindenki akarja, akkor pedig ennek semmi értelme nem lenne. Hogy is nézne ki egy közös hadsereg. Valószínűleg ugyanúgy, mint ma. De idővel egységesebb lenne a felszerelés, amin sokat lehetne spórolni. Ki tudja, hogy a jövőben milyen kihívásokkal kellene megbirkózni. Nem ártana, ha a magyar, német vagy görög baka bárhova megy, ugyanolyan felszerelést kapna, mert azt tudja használni a legjobban. Ugyanabban a szervezeti felépítésbe találja magát, és ez nem zavarja össze harc közben. Ugyanazt a fizetést kapja, mert a költségvetést Brüsszelből irányítják. Nem történne meg, amit sok nacionalista hangoztat, hogy majd holland, vagy angol katonák lepik el az országot. Mindenki maradna a saját állomáshelyén, valószínűleg más létszámban és elhelyezkedésben, mint jelenleg, mindig az aktuális globális vagy regionális kihívásoknak megfelelően. Természetesen arra lehet számítani, hogy a különböző nemzetiségű emberek közötti együttműködés javítására ideiglenesen máshol állomásoznak, egy-egy gyakorlat erejéig vagy, hogy az adott ország terepviszonyaihoz jobban alkalmazkodjanak.
A rendőrségre ugyanezek az állítások lennének igazak. A nyelvi különbségek miatt sem igazán lenne értelme. Nem kell attól tartani, hogy Budapest utcáin német rendőrök verik heccből a jónépet. Itt is igaz az, hogy egységes kiképzést, és felszerelést kapnának idővel. Ennek első jele, hogy Budapest ad otthont 2019-ig a CEPOL-nak. Rémhírek szerint elárasztják majd a magyar fővárost az idegen rendőrök, akikre a magyar kormánynak semmilyen befolyása sincsen, hiszen őket Brüsszel irányítja. Az összeesküvés elméletek helyett inkább nézzük is meg ennek az intézménynek a feladatát. A vezető beosztású rendőrtisztek képzését végző intézmények között megfelelő együttműködési hálózatot teremtsen, és ösztönözze a határokon átnyúló bűnüldözési együttműködést.
- Kultúra:
Az egyik nagy félelme az embereknek, hogy egy létrejövő Európai Egyesült Államokban elveszik az adott ország kultúrája. Ez azért van, mert a politikusok hajlandók ezekre a félelmekre alapozni a politikájukat. Bármi gond van, egyből Brüsszelre mutogatnak, lám még a nyelvünket is el akarják venni. Itt egyből fel lehet tenni a kérdést, hogy mégis melyik nyelvet erőltetnék rá az emberekre. A hidegháborúban egyértelmű volt, hogy Moszkva az úr, ezért oroszt kell tanulni. De most? Flamandot vagy vallont? Esetleg németet? Be kell látni, hogy majdnem mindem országban különböző nyelven beszélnek ezért ez egy teljesen lehetetlen vállalkozás lenne. Amúgy ez az EU jelenlegi kultúrpolitikája:
„Az EU arra törekedik, hogy Európa közös kulturális örökségét – vagyis a nyelv, az irodalom, a színház, a filmművészet, a táncművészet, a műsorszórás, a képzőművészet, az építészet, az iparművészet stb. területén született alkotásokat – megőrizze, és hozzáférhetővé tegye az érdeklődők számára.”
Ez kivételesen egy olyan politika, ami akkor is az adott államok kezében maradna, ha létrejönne a nemzetek feletti Európa. Jelenleg elég sokat költ a közös költségvetésből erre, és ez a jövőben is megmaradna. Nem véletlenül van az Európa kulturális fővárosa project sem. A többi ország lakosságával is szeretné megismertetni a tagállamokat, Pécs is rengeteg EU-s forráshoz jutott mikor megkapta ezt a címet. Ráadásul vannak olyan adónemek, amit helyi szinten szednek be, a befolyt összegből lehet erre áldozni. Szerintem e kultúra annyira fog fennmaradni, amennyire az abban élők akarják, nem külső tényezők miatt fog eltűnni, vagy megmaradni. Legfeljebb alakít rajta valamennyit.
Még van egy nagy félelem, amit már sokan temetnek is. A multikulturalizmus. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Szerintem ezzel a legnagyobb baj, hogy részben mesterségesen a politikusok által van ennyire negatív felhangja. A legtöbb országban működik, és jól van. Angliában sokan szidják a sok bevándorlót, mert elveszik a munkát. Na, a helyzet az, hogy amiket a bevándorló végeznek, azokra a munkakörökre angol amúgy sem fog sohasem jelentkezni. Vannak mindenhol magas tudású külföldiek, magas pozíciókban, de egy-egy adott országban azért ott a helyiek vannak többségben. Az egyik fő gond azokkal van, akik a szociális háló miatt mennek máshova. Dolgoznak pár hónapot aztán élnek a segélyből. Nyílván ezzel kell kezdeni valamit, de nem szabad megbélyegezni miattuk minden bevándorlót. A másik probléma az, ha egy teljesen más kultúrkörből érkezik nagyszámú bevándorló. Európán belüli mozgás esetén talán erről annyira nem lehet beszélni, de sokan érkeznek Ázsiából, a Közel-keletről vagy Afrikából is. Mindig is úgy gondoltam, hogyha valaki elköltözik egy másik országba, másik kultúrába akkor az adott szokásokat, nyelvet próbálja meg megtanulni, alkalmazkodni hozzá, vagy menjen vissza oda, ahonnan jött.
- Oktatás:
Az oktatáspolitika is olyan, ami jelenleg az egyes tagállamok hatókörébe tartozik. Az Európai Unió rengeteg fejlesztési pénzt biztosít ennek a fejlesztésére. Ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a tudásukat, és a már bevált módszereket. Csak így tudja megőrizni vagy előremozdítani a helyét a világban az erősödő konkurencia mellett. Rengeteg olyan programot finanszíroz, ami azt a célt szolgálja, hogy a diákok megismerjék a többi ország oktatási rendszerét, kultúráját. Az egyik legismertebb ilyen az Erasmus program. Létrehozták az europasst. Ez egy egységes papír az elvégzett szakterületről, gyakorlatilag egy idegen nyelvű bizonyítvány, amit az EU-ban mindenhol elfogadnak. A felsőoktatásban egységes célként meghatározták, hogy a lakosság hány százalékának kéne felsőfokú végzettséggel rendelkeznie. Mondanom sem kell Magyarországon a vállalásunkkal ellentétes folyamatok zajlanak. A bolognai rendszer pedig garantálja a tanulmányok egységes elismerését. Nálunk sem a rendszer létrehozásával volt a probléma, hanem, hogy szakmailag nem volt eléggé átgondolt, nem kapta meg a megfelelő tartalmat. Az államok sajátossága miatt ez a terület a jövőben is megmaradna tagállami szinten.
Külön pontként nem hozom fel, de érdemes elgondolkodni azon is, hogy hogyan is működik az EU döntéshozatali mechanizmusa. Nem akarom részletesen kifejteni, aki akarja, megtalálja a neten, de főbb vonalakban tekintsük át. Legelsőként le kell szögezni, hogy nincsen értelme Brüsszel ellenei szabadságharcról beszélni, ilyen nem létezik. Azokat könnyű ezzel becsapni, akik nincsenek tisztában az EU működésével. Amúgy ahogy már korábban is említettem, jó magyar szokásként, ha valami nem tetszik, esetleg elromlott, akkor mást hibáztatunk ahelyett, hogy otthon néznénk körül.
Az Európai Tanács tartalmazza az állam és kormányfőket, az Európai Bizottság elnökét és a külügyminisztereket. Ezt lehet venni a törvényhozás felsőházának.
Az Európai Parlament. Jelenleg 736 képviselő kerül be, a lakosság arányának megfelelően kerülnek be a képviselők. Ezt tekinthetjük az alsóháznak.
Európai Bizottság. Minden tag 1 személyt küld. Jelenlegi elnöke José Manuel Barroso. A bizottság a kormánynak felel meg. Az elnököt a Tanács nevezi ki, a tagokat a Parlament hagyja jóvá. Feladata törvényalkotás, törvények betartása, ez a szerv menedzseli az EU-t. Felelősséggel kizárólag az EU és nem a nemzeti kormányok felé tartoznak. Döntései precedens értékűek.
Európai Bíróság feladata a közösségi jogbiztonság megteremtése.
Maga a jogalkotás procedúrája egy bonyolult eljárás, de lényeg a lényeg, nincsen olyan, hogy ránk kényszerítenek valamit. Voltak olyan kezdeményezések, amik erősen kihatottak volna a magyar gazdaságra, nem feltétlenül negatív értelemben, és nem is volt kötelező csatlakozni hozzá. Ilyen volt a bankunió. Másrészt olyan sok ország próbálja a saját érdekét érvényesíteni, hogy a végén nem lesz olyan, hogy mindenki jól járt, de minket megint megszívattak. Nem egyszerű elfogadtatni egy-egy új törvényt. Nem csak szavazattöbbség kell hozzá, hanem az egész EU lakosságának a 65%-át is képviselnie kell. Aki nem hiszi el annak itt egy link: http://www.eu2011.hu/hu/az-europai-unio-donteshozatali-mechanizmusa
Ezek voltak azok a főbb pontok, amiktől szerintem a legjobban tartanak, vagy az emberek legkevésbé tudnak elképzelni. Ezek amennyiben ilyen formán megvalósulnának, nem hiszem, hogy az életünkre negatívan hatnának. Melyikről nem lennénk képesek lemondani, már amelyikről le is kéne és mondanánk azt, hogy de azért is fontos számunkra. Az, ami meghatározza azt, hogy hogyan élünk az országban amúgy is megtartanánk. A többiről pedig, ismerve a magyar politikusokat még jobb is, hogy szakértő emberek kezébe kerül. A korrupció mértéke mindenképpen csökkenne szerintem. Vannak még más politikai kérdések is, de azok nagyrészt már sokkal jobban meg vannak valósítva, mint az általam leírtak. A lista nem a teljesség igényével készült, lehetnek hiányosságok benne.
